9. Quinn

Sziasztok! Éppen ahogy írtam, hogy megjavították a számítógépet megint elromlott, és kiderült, hogy nem menthető, szóval elég nagy sokk volt nekem az előző időszak, a rettegés hogy az összes lementett anyagomnak annyi, és az írást is abba akartam hagyni, de így egy új számítógéppel itt vagyok megint, és a szünetben majd próbálom behozni a lemaradásom (iskolaidőben nem ígérek semmit.).

Még sokáig próbált kihúzni belőlem információkat, de nem járt nagy sikerrel mert nagyon melléfogott a kérdésekkel. Közben bementünk a szobájába, hogy az anyukája nyugodtan tudjon mászkálni, tv-t nézni, ami a nappaliban volt, enni, vagy akár csak pihenni.

Ky szobája tipikusan rá vallott, keveredett: a letisztult stílus ami a szürkés kékes falakban – amikről rögtön Scott szemei jutottak eszembe – és a fekete-fehér bútorokban nyilvánult meg; az új stílusával, poszterekben a falon az ágya felett, a színes és őt kifejező kis tárgyakban a szekrényen, a polcokon és az íróasztala fölött lévő parafa táblán a kitűzött képekben, képeslapokban, papírokban egyaránt.

Egészen zsúfolt szoba volt pedig csak egy ágy, egy szerkény, egy magas polc telis-tele könyvekkel, egy sötétbarna, már-már fekete asztal és mellette két szék volt odabent, de a mindenhová összezsúfolt mennyiségű tárgyaknak, könyveknek köszönhetően az egész sokkal kisebbnek tűnt. A padlón különböző ruhadarabok és könyvek voltak, és az íróasztalán is mintha tornádó söpört volna végig, de amúgy a polcokon és a nyitva felejtett ajtajú szekrényben katonás rend honolt. Sosem értettem, hogy ez hogy lehet, aztán egyszer elmagyarázta, hogy néha mindent elpakol és átrendez, de az új könyveit vagy az épp olvasott darabokat nehéz szívvel tudja eltenni, és a ruhákkal is így van, csak ott a lustaság játszik közre.

Egyszer, amikor épp csak ültünk az ágyán és merengtünk, a csöndbe élesen hasított a telefonom csengőhangja.

- Desiree! Merre vagy? – kérdezte anya köszönés nélkül. Ez nálunk amolyan családi szokás volt.

- Itt Ky-nál, épp beszélgetünk, miért?

- Mert Quinnt be kell vinnünk a kórházba, lehet hogy valami nagy baj van vele, még mindig ugyan olyan lázas – mondta aggódva. Akármilyen kétségeim is voltak a szüleimmel kapcsolatban, azért szerettem őket, a húgomért pedig egyenesen odavoltam.

- Most indultok? Megvárlak titeket itt vagy a kórházban, mikor értek a kórházba? – kérdeztem hadarva. Ugyan abban a városban laktam, ahol Ky, csak én messzebb, kint a külvárosi részben, ő pedig rögtön a központban. Mindkettőnktől elég messze volt a kórház, szóval nem volt semmi kedvem elgyalogolni oda, de Quinnért még ezt is megtettem volna.

- Kicsim nem gondolom hogy el kéne jönnöd, lehet hogy csak túlreagálom, nem akarok semmi elhamarkodottat mondani. Aludhatnál ennél a Kyle fiúnál, ha nem lenne nagy gond, mivel a telefonban azt mondta az orvos ismerősöm hogy éjszakára bent tartanak minket, azt meg nem szeretném ha egyedül kellene a házban éjszakáznod – próbált megnyugtatni.

- De anya, én látni szeretném Quinnt. Mi van ha valami komoly? – Már lassan három napja volt lázas, felkelni sem bírt az ágyból, én pedig nagyon aggódtam érte. Nem is értem hogy felejthettem el őt, még a Scott-ügynek sem lett volna szabad kivernie a húgomat a fejemből.

- Majd beugrunk, pakolok neked össze ruhát holnapra, milyen nap is lesz holnap? – kérdezte kicsit zavartan.

- Szombat. De akkor lemegyek, hadd beszéljek Quinnel mielőtt elviszitek. És azt a pólót amiben aludni szoktam ha elhoznád jó lenne, meg ami ki van dobálva a székemre, na onnan valami pólót meg nadrágot is hozhatnál – kezdtem bele.

- Nem hiszem el hogy ilyen disznóólban élsz – szólt rám immár sokadszorra és közben hallottam a hangokat, ahogy épp próbálja leküzdeni a ruháimat.

- Na jól van leteszem mert ez így egy kézzel nem fog menni. néhány perc és ott vagyunk, pakolok mindent ami kellhet, a fürdőszobából is. Nyugalom, szia – mondta és lecsapta a telefont. Örültem, hogy eszébe jutott a fürdőszoba, a fésűm és a fogkefém, na meg a fogkrém is. Nekem semmi hasonló gondolatom nem volt, mivel az összes létező épp Quinn körül forgott.

- Mi történt? Most nagyon rossz időszakod van hallod – állapította meg Ky. – Bár az előző hónapod viszonylag nyugodt volt – neki az volt az elmélete, hogy minden jó korszak után jön valami rossz időszak. Én is pontosan ugyan ezt gondoltam, nem voltunk a világ legoptimistább emberei.

- Qiunn még mindig lázas, be kell vinni a kórházba de anya nem akarja hogy menjek, vagy hogy egyedül aludjak otthon, ha nekik bent kellene maradni szóval aludhatok akkor itt? – kérdeztem.

- Kimegyek megbeszélem anyával, de a válasz a kérdésedre igen – mosolygott megnyugtatóan és egy puszit nyomott a homlokomra mielőtt elindult kifelé.

Egy meleg érzés töltött el, nagyon jól esett hogy Ky támogat és ilyenkor is mellettem áll. Senkit nem szerettem még úgy, ahogy Ky-t. És ez a felismerés nagyon megrémített, mivel ő eléggé szeszélyes alak, akinek néha van kedve hozzám, néha pedig nincs. Ez az olyan embereknek, mint én, akik ennyire ragaszkodnak a többiekhez és ha valakit szeretnek akkor bármit megbocsájtanak neki nem a legszerencsésebb körülmény.

Nagyot sóhajtva dőltem le az ágyra és az oldalamon fekve várakoztam. Ky több percig kint volt, én pedig meghallottam a csengő éles hangját, szóval felugrottam az ágyról és kirontottam a nappaliba, mivel oda nyílik egyből Ky ajtaja.

Ky nyugodtan ült az asztalnál és egy szelet kenyeret evett, amíg az anyukája az ajtóhoz ment felvenni a telefont és megtudakolni hogy ki az.

- Lemenjek vagy feljönnek ők? – kérdeztem.

- Már jönnek, mondtam hogy itt kényelmesebb, azért még ha csak pár perc is, ne legyen a hidegben szegény kislány – felelte megnyugtatóan mosolyogva, és a válaszából kivettem, hogy Ky pontosan tájékoztatta a helyzetről.

Én leültem az emlegetett fiú mellé és az ajtó felé fordulva türelmetlenül vártam hogy felérjenek, mivel egyáltalán nem olyan hosszú a táv az első emeletre.

- Te az én vacsorámat eszed? – tűnt fel Ky anyukájának hogy a fia épp az ő szendvicsét próbálja minél gyorsabban betömni a szájába és játékosan megütötte Ky-t. Én még mosolyogtam a jelenten amikor kinyílt az ajtó és belépett anya Quinn-el az ölében.